Prey for the answer

Hát igen, ettől messze jár az előző:

Restart

Megújult blogfelülettel indul a mai nap. Ami nyugodtabb, mint a tegnapi. Tegnap este beszéltem apupuval, és nála kitört az egész napra benntartott kishajók hada. Megkönnyebbültem tőle. Azért persze érthetően nagyon zavart álmaim voltak, s már a telefon első ébresztésére felkeltem az ágyból. Gondos anyaként elsőként feltettem főni Chilike reggelijét, aztán lementünk sétálni.
Tudjátok...amióta történt az a bizonyos dolog, Paprikafej sokkal jobban kötődik hozzám. Furcsa egybeesés. Azóta valahogy olyan..más. Mintha megérezte volna, milyen kevésen múlik...vagy..nem tudom.

Ma már jobb volt az étvágya is. Tegnap este szokásától eltérően, alig akarta elkezdeni az evést, pedig finomat kapott. Ma reggel csirkefarhát-tésztával-tojással megtöltött, púpozott táljából pedig ugyan nagyobb hévvel, mint tegnap, de megint csak fél hévvel evett.
Ráadásul eddig úgy kellett könyörögni neki, külön hívni, hogy velem aludjon, az ágy melletti helyén, ne a kanapén, a köztes téren, tegnap pedig ő maga jött oda, s feküdt le úgy, hogy előtte rátette az ágyra a fejét, és szomorúan rámnézett.

Hihetetlen, hogy láthatóan megérintették őt is a történtek. Tegnap hazaérve döbbentem rá igazán, mennyire sokat jelent ő nekem. Kiabálások ide-oda, amikor arra értem haza, hogy szét van szedve az egész szobám, nélküle már nem tudnék meglenni. Köszönöm, hogy vagy nekem, Paprikafej!

Ha minden igaz, ma Rockef'-fel visszük kirándulni, mert ma még viszonylag jó idő lesz ehhez, míg holnapra már megint borult időt mondanak.

Még jó, hogy biciklivel jöttem. Igaz, hogy napközben zuhogott az eső, és egyrészt mostanra valószínűleg durván lehűlt a levegő, másrészt pedig nincs sárvédőm. De legalább kihajthatom magamból ismét egy részét a történéseknek.

Ma mindenki ezt kérdezte; mi baj van? Olyan rosszkedvűnek tűnsz. Meredek magam elé kb. Csinálom a dolgom. Ráadásul még telihold is... kétszeresen is forgolódni fogok az ágyban. Még "szerencse", hogy holnap reggel 9re jövök -csak hogy még nehezebb legyen ébernek lennem a keddi nap folyamán...

Képzeljétek szegényt bácsit...annyiszor eszembe jut szegény. Hogy most..otthon, a kutyus dolgai mindenhol, de ő már nem...és akkor a bácsi megint belegondol, és abba is, hogy "ha erőssebben próbálkoztam volna", aztán hogy nem volt ott vele az utolsó pillanataiban. Mert öreg lábai nem bírták a gyors iramot, amivel a felesége és a többiek az autó felé haladtak. A kiskutya érdekében nem várták meg az igazi gazdit. Túl sok idő lett volna. És pont mikor kocsiba szállt vele a szomszéd (Bogyesz gazdája), hogy bevigye őt az állatklinikára a többiekhez, érkezett vissza a csapat...a feleség a karjában hozta az élettelen pici testet.
Szegény bácsi...úgy sajnálom! Bárcsak mertem volna belerúgni Belzebubba! Mert...tudjátok, ha az én kutyám lett volna ott a szájában, biztos, hogy mertem volna. De ha most is előjött volna ez...akkor még mindig élne az a csivava!

Chilin -amikor még otthon voltam- ugyanazt a nyugtalanító, tehetetlen érzést észleltem, ami engem is kerülget. Akárhová mentem, azonnal jött utánam, és lefeküdt a lábamhoz. Láttam rajta, ahogy ezen gondolkodik. Ezt lehet páran furcsálljátok, de ezt biztosan állíthatom.
Mikor lementünk, még munkába indulás előtt, összefutottunk a lánnyal, aki segített Belzebub szájából kiszedni a kis csivavát. Kérdeztem tőle....a kiskutya meghalt. Átlyukadt a tüdeje..nem lehetett megmenteni.

Mikor továbbmentünk Paprikafejjel, hogy tegyünk egy kört a házak körül, odament ahhoz a helyhez, ahol minden történt, és alaposan végigszimatolta. Egy órával azelőtt még ott sétált az a kis csivava a gazdájával! És azt a lemondó, kétségbeesett tekintetet, amit a gazdájára és ránk vetett, nem fogom tudni elfelejteni soha. Próbálom elterelni a gondolataimat, de nem nagyon sikerül. Szükségem lenne egy ölelésre, de senki nincs itt. Kerülget a sírás, de itt nem adhatom ki magamból.
A bácsi kiskora óta nevelte. Ő volt a szeme fénye... és pár perc leforgása alatt...elveszítette.
Chillel sokszor összetalálkoztunk a bácsival, ahogy lassan cammogva, öreges léptekkel sétáltatja kis kedvencét. Mindig pórázon. Kis ruhácskája volt, hogy óvja a hidegtől, és látszódott rajta a féltő gondoskodás. És vége. Mert egy másik kutya úgy gondolta, hogy neki ott semmi keresnivalója.

Bang bang...

Soha, soha többé nem akarok ilyet!! Se szem- se fültanúja, sem érintett résztvevője lenni bármi hasonlónak!

A szokásos reggeli sétánkon voltunk Paprikafejjel, és megláttuk a szökellő Belzebub-ot. Szép, hatalmas, izmos, fekete kan kutya. Imádja Chilit, és megint nagy futkosásba kezdtek. Épp a játék közepén, Belzebub észrevette a kis chihuahuát (csivavának írom ezek után), akit egy elég idős bácsi szokott mindig sétáltatni. Belzebub -mint akit puskából lőttek ki, rohant oda, és nekiment a kiskutyusnak.
Nem írom le, mi történt. De a kezem még most is remeg. Chili csak ugatott, és ugatott, mi pedig azon voltunk, hogy Belzebub elengedje a kis állatot..
Most a Budai Állatklinikán vannak. Nem tudom, túléli-e szegény csivava, de kérlek titeket, küldjetek egy gondolatnyi pozitív energiát neki! Stramm kiskutyának látszik, annak ellenére, hogy milyen pici..

Azért...furcsa az azonosság -nem mindegy, milyen nevet viselünk. Belzebub bibliai alak, a gonosz egyik megtestesítője. Szerepe és története hasonló Luciferéhez..

Tovább

Amúgy ez a kreatív blogger izé fura egy dolog. Mit írjak 7 pontban? Írhattam volna, hogy

1. hirtelen haragú vagyok, de ugyanilyen gyorsan el is múlik
2. Utálom, ha valaki azt mondja "a kártyámon lévő pénz", mert az ember pénze a számláján van és nem a kártyán -de ez csak szimpla háklisság. Öregszem :P
3. Szeretek belegondolni abba, hogy "mi lett volna, ha..."
4. Nimfomániás vagyok ...
5. Nem tudok büfögni. Csak csubü jön (csuklás és büfögés közötti állapot)
6. Szeretem bámulni a csillagokat (apropó, telihold van! --ááhááá! Hát ezért nem megy az alvás)
7. A rántottát és a virslit vajas kenyérrel eszem, és tejfölt teszek a krumplis tésztára, a nokedli-pörkölt kombóra és a gulyás levesbe. :P

Vaaagy!

1. Ha zenét hallgatok, az ujjaimmal úgy csinálok, mintha lefognám a húrokon az adott hangokat.
2. Gyűlölöm a tökfőzeléket, a pacal- és a körömpörköltet, no meg a kocsonyát.
3. Sikítófrászt kapok a poloskáktól.
4. Egy absinthe-tól végem van.
5. Szokásom egyszerre 4 könyvet is olvasni.
6. Általában két plüssállattal alszom -John Andersonnal és Edgarral.
7. Beszélek filmnézés közben -na persze csak a megfelelő időben :P

Vaaaaaaaagy

1. Ha ideges vagyok, rágom a körmöm
2. Imádom a kikötőket
3. Szeretek huncut és kacér lenni (a megfelelő kereteken belül persze) :P
4. Imádom a spontán dolgokat
5. Nem láttam a Keresztapát
6. Szeretném, ha filmbe illő lenne az életem, s ha a gyerekeim-unokáim büszkén mesélnék másoknak az ő Nagyijuk (életének és szerelmének) történetét.
7. Hiszek a Sorsban