De te fabula narratur avagy A mese rólad szól!

"A van, a nincs két végű hinta,
és lengő hinta minden itt:
- ez mélybe dönt, szállni tanítva,
az zuhantat, míg felröpít."
/Váci Mihály: Százezer út/

Úgy gondoltam az új év új külsőt is igényel, így -kis segítséggel- megújult a felület. Ha valamit esetleg nem találnátok, szóljatok (bejelentkezni elvileg a "működteti a Blogger" -nél lehet).

Bé jelenleg rápihen a szilveszteri koccintásunkra (huhú biztos nagy buli lesz, ha épp a lóbőrt húzza), úgyhogy addig én a blog szépészeti beavatkozásaival foglalatoskodom. A környéken már elkezdődött a csinnadratta, a kertekből tűzijátékokat lőnek fel, elég csak kinéznem az ablakon, hogy lássam. Tekintve hogy kétéve ugyanilyenkor kimerészkedtünk a Vörösmarty térre, ahol halálfélelem fogott el a szó szerint őrjöngő tömegtől (az üres pezsgősüvegeket közénk dobták, ahogyan egy idióta a tűzijátékot is felénk irányította és pusztán a vak szerencsén múlott, hogy nem a lábunkat találta el, hanem 10 centivel mellettünk süvített el szikrázva a "lövedék"), szóóóóvaaal a továbbiakban mi nem vágyunk túlzott ramazurira az év ezen utolsó napján.

Mindjárt beleteszek egy kis trombitát Bé szájába, hogy a kis hortyogásából zenét fakasszak :))

Egyébként így pár órával előre is Nagyon Boldog Újévet kívánok mindenkinek, köszönöm, hogy eddig is velem voltatok, és remélem a jövő évben is olvassátok majd a bejegyzéseim!

Összegzés

Így az év utolsó napján, visszagondolván mi minden is történt velünk/velem az elmúlt 12 hónapban, azt kell hogy mondjam, 2013-nak ítélem az "életem eddigi legjobb éve" díjat. Csupa jó dolog történt, amiért mind hihetetlenül hálás vagyok a Sorsnak, hiszen minden, amit megvalósítandó célként tűztem ki magam elé, álomból és elképzelésből valósággá vált.

Lássuk csak sorban mik is voltak ezek:

1) Chilivel letettük előbb az alapfokú majd a középfokú vizsgát a kutyasuliban, elsők között végezve.

2) A kutyasulizás létformává vált, és kiteljesedtem benne, ezáltal kiegyensúlyozottabbá is váltam, ami az életem minden területén megmutatkozik.

3) A kutyasuliról jó barátokat szereztem, akikkel heti szinten többször járunk össze falkázni

4) férjhez mentem :) vagyis van egy édes-türelmes-értem-bármire-képes, szerető férjem, akit imádok, és akit követnék a Világ végére is, ha kell. Az esküvőnkön ott volt (majdnem) minden szerettünk, akikkel megoszthattuk azt a csodálatos napot, még ha nem is minden történt úgy, ahogy azt elképzeltük (pl a fotósunk egy kókler volt)


5) nászútként Európa-túrára mentünk, ezzel megvalósítva régóta dédelgetett álmunkat.

6) áthajózva a Földközi-tengeren láttunk vadon élő delfineket.

7) vettünk egy hajót. Felújításra szorul, de a mienk.

8) Chili megtanult rendesen kocsiban utazni.

9) Pé hazaköltözött Angliából, így majdnem teljes a csapat, már csak Á-nak kéne valami jó melót találnia itthon :)



10) Részt vettünk egy kutyás bemutatón a Szent-Mihály napi rendezvény keretén belül

11) Bé-t előléptették, és ez bizonyos előnyöket jelent, ő is magabiztosabb lett azáltal, hogy megbíznak benne és kardinális kérdésekben kell döntenie.

12) Nagynéni leszek, avagy a nővérem végre babát vár (jelenleg a 6. hónapban van), és érezhettem, ahogy Lujzi rugdalózik a hasában.

13) és egyben a legfontosabb: boldog vagyok!

Remélem 2014-ben folytatódik a szerencse-szériánk, és további jó élményekkel bővül majd az életünk.
 Kívánok mindenkinek boldogsággal és örömmel teli Újévet!!

Úgy döntöttem, hogy ma rakott mákos tészta lesz az "ünnepi" ebéd. Bé is támogatja az ötletet, mákkal úgyis elég ritkán dolgozom, hát most majd meglátjuk :)

Mivel megfáztam, így sajnos le kellett mondanunk a nővéremékkel lebeszélt kutyás szilveszterezést, így marad az itthon kettecskén ünneplés, majd társasozunk és pezsgőzünk, ez se olyan rossz program, mi amúgy sem igényeljük a partizást vagy ilyesmit, pláne hogy Hegyesfülűt semmi pénzért nem hagynám magára a petárdázás és tűzijáték okozta stressz miatt.

na milyen nap van ma, na milyen?

Elfogyott a kávé...szinte hallottam Hitchcock Psycho-jából ismeretes horror-effektet, mikor felnyitottam a tetőt. És milyen más napon is történhetne mindez, mint hétfőn?

Persze pont most kell megfáznom és szarul lennem, hogy két nap múlva nővéremékkel szilveszteri ünnepelnénk, kutyákkal... ágyban szenvedés fejfájással és "melegem van/ fázom" rohamokkal, végtagfájással és szédüléssel. Ójee.

Mennyi mindent eltervez az ember, amiből aztán jó része nem is válik valóra! Talán egy fél éve is, hogy vettem egy kis noteszt, hogy az értékes gondolatokat feljegyezhessem, amiből icit később talán egy regény születhet. Ez a kis füzet mai napig az íróasztalon hever, csupán 1-2 lapját tarkítja valami iromány.

Újévi fogadalomként átraktam a táskába, és tényleg írni fogok.

Egy tökéletes nap margójára

Sok idő óta először éreztem a tökéletes kikapcsolódás csodálatos nyugalmát; amit belül érzel és minden zsigeredben feltölt és relaxál.

Ott kezdtük, hogy elmentünk a Corvinba megnézni a Walter Mitty-t. A multiplex-ek egy sémára felhúzott és csörtetően agresszív világa után barátságos fellegvárnak éreztem az ottani atmoszférát. A film is nagyon tetszett, és noha érezni, hogy ez Ben Stiller első rendezése, ez csupán helyenként okozott némi furcsaságot (pl a Benjamin Button-ra utaló részt egy az egyben kivettem volna). A direkt-viccesnek tálalt jelenetek nálam nem találtak célba, ellenben a természetes cselekményeket nagyon eltalálták, és a történet vitte magát, tele szerethető figurákkal, átélhető helyzetekkel és helyzetkomikumokkal (ezeken lehetett mosolyogni, olykor hahotázni). Tetszett, hogy az elképzelt világ észrevétlenül váltott át a valóságba, és hogy nem agyoncsépelt gyönyörű tájakra kalauzolt el minket az operatőr, hanem olyan egzotikus, érintetlen világba, mint pl Grönland és Izland. Szóval a kisebb erőltetéseket leszámítva zömében szárnyaló fantázia és természetes, magát író történet volt ez, le a kalappal Stiller előtt!
Jó élménnyel jöttünk ki a moziból, de természetesen újabb utazási vágyakkal (úgyhogy a 2014 nyári programunkat már elkezdtük pedzegetni).

tetszett, hogy a festő gondolatait kivetítették

Bé karácsonyi ajándéka számomra két jegy volt a Van Gogh Alive-ra, úgyhogy itt folytattuk a kultúrprogramunkat. Namármost ha épp szar passzban vagy, zaklatott a lelkivilágod vagy épp nem találod a helyed, akkor tökéletes megnyugvást találsz ezen a kiállításon! Nem csak arról van szó, hogy az egymás után kivetített festmények körbeölelnek, és felnagyított mivoltuk által olyan részletekre is felfigyelhetsz, amik felett eddig elsiklott a tekinteted, de a zenei aláfestés egy hangulati síkra hoz a vizuális világgal. Ráadásul egy-egy képrészlet animálva van, így például részleteiben jelenik meg előtted Van Gogh általa festett, arles-i szobája a jól ismert ággyal és az éjjeli szekrényen vázában álló napraforgókkal. S ha mindez még nem lenne elég; a művész kézirataiból kiemelt szövegrészletek segítenek az érzelmi azonosulásban.

Elkülönítették a festő különböző korszakait, és azokat sorrendben mutatták be a festményeken keresztül, így jól láthatóvá vált lelki világának alakulása; színek kavalkádja, majd befelé forduló, sötét tónusok, ismét reményteli virágok, és sárga-sárga-sárga.

Ráadásul a helyszín-választás is tökéletes; kilépve a kiállításról (ami kb 20 perc, hacsak nem nézed meg még egyszer és még egyszer) a Vörösmarty tér karácsonyi vásárának közepén találod magad, és bár mostanában nemigen télies napközben az idő, így este azért visszahozta az ünnepi hangulatot a vásár; a fények, a forralt bor és a kenyérlángos illata.

Hogy eltereljem a gondolataimat, írok inkább valami másról.
Olvasom az 'Élet az Illatoson' blogot, és percenként szakad meg a szívem, legújabb szívszerelmem egy husky. Valami elmebeteg felgyújtotta szegénykének a bundáját, ő pedig teljesen meg van törve, lelkileg megfásult, elesett, szomorú kis drágaság. Mondtam Bének, hogy fogadjuk be, csak míg lábadozik, de nem szeretné, mert tudja, hogy akkor nem tudnánk tőle megválni, arról nem is beszélve hogy utazgatni fogunk egyik helyről a másikra és nem lenne rá elég időnk.

"Kárpótlásul" megbeszéltük, hogy két ünnep között elmegyünk hozzá a menhelyre, és viszünk pár dolgot, ami az ottani állatkáknak is jól jöhet. Hegyesfülűnek sok olyan játéka van például, amivel már nem nagyon játszik, ezen kívül veszünk majd pár pokrócot, és viszünk fokhagymaport is, hogy segítsünk a féregtelenítésben is.

Ha esetleg nálatok is van bármi felesleges pléd, játék vagy esetleg jutalomfalat, étel, akkor -ha nektek nincs időtök elmenni- adjátok le nekünk, és mi elvisszük a nevetekben is.

+

A villamos, amivel reggel munkába indultam, elütött egy férfit...átmászott a korláton, és talán azt hitte hogy átér, pedig olyan közel volt a jármű!! Miért döntött mégis úgy, hogy megkockáztatja?
S talán a sofőr sem fékezett olyan gyorsan és azonnal..nagyon sokat csúszott a férfi, a villamos közepe tájékán feküdt a szerelvény alá szorulva, a sínek között...

Próbáltam segíteni, ott guggoltam a sínek mellett, láttam a lábát, a kabátját...az elejtett és arrébb gurult ásványvizes flakonját..kiáltottam neki, hogy tartson ki, már úton a segítség, hogy minden rendben lesz. Nem mozdult. Hang sem jött ki a torkán, se egy nyöszörgés vagy halk sóhaj.
Kiértek a tűzoltók és a mentők, felnyitották egy helyen a villamos oldalát, bemászott érte az egyik tűzoltó. Imádkoztam, olyan erősen kértem, hogy csak élje túl, kérlek!
 Meghalt..

Eszembe jutott, hogy valahol talán neki is él egy édesanyja, aki talán már készülődve a karácsonyra megfőzte jó előre fia kedvenc ételét... És innentől fogva, amíg csak él a családja, nincsenek boldog karácsonyok, mert megmásíthatatlanul történt a mai napon, hogy egy élet egyszer csak kihunyt.

Kedves Idegen! Bárcsak korábban értem volna oda melléd, hogy már a legelső pillanatoktól fogva érezd, hogy így, ismeretlenül is számíthatsz rám! Kedves Idegen, sajnálom, hogy így történt, hogy reggel talán még mosolyogva ébredtél, és zenével a füledben szépnek láttad a világot, mikor útnak indultál. Kedves Idegen, sajnálom, annyira szörnyen sajnálom, hogy úgy döntöttél, megpróbálsz átérni a villamos előtt.
Nyugodj békében

U.i.:  most közölték le az egyik internetes újságban, hogy 73 éves volt. Igaz, az arcát nem láttam, de sokkal fiatalabbnak gondoltam, noha ez semmit nem változtat a történteken.. Továbbra is nagyon sajnálom, hisz senki nem érdemel ilyen halált, de talán ennyi idősen bölcsebb, meggondoltabb lehetett volna.. sajnálom, a családod is, talán gondolhattál volna rájuk, mielőtt úgy döntesz, hogy még átérsz a jármű előtt..

új hepp

Paprikafej új emlékeztetőt talált ki nekem arra az esetre, ha netán megfeledkeznék arról, hogy esetleg eljött a megetetésének ideje (ilyen soha! nem fordult elő, de azért köszi, Chili fiam, hogy így bízol anyádban); bánatosan odakullog a tálkájához, megáll előtte, belenéz... bámulja az üres tálat... közelebbről...méééégközelebbről... körbeszimatolja, de hát, csak üres még mindig. És akkor, csak ha esetleg eddig még nem szúrtam volna ki, hogy mi az ő szándéka, elkezdi nyalogatni a fémtálka alját, csúsztatva is icit a földön persze, hogy a jellegzetes hangra most aztán már akár a lakás túlsó felében lehetnék is, meghalljam. Azt a manipuláló szentmákosJohannamindenségét a hegyes füleibe! :) Rafkós Böbe ez, ez a nagyseggű, azám, bélpoklos kis tappancsos mamlasz. Imádom!

hő

Amióta bejött a hideg és a konvektorok is izzanak, Hegyesfülű legújabb stílje, hogy már felérve a sétáról toporog a szobaajtó előtt, könyörgő szemekkel, hogy "anyaaa, mond már, hogy bemeheteeeek!!!", az engedély megadása után egyenes útja vezet a hőforráshoz, leheveredik mellé, és úgy is marad sokáig.

Már persze csak akkor, ha felérve a sétából nem inkább a konyhafalnak veti a hátát igen határozott mozdulattal, ülési pozícióba vágva magát, kábé vigyázzban, katonásan, hogy így presszurálva ("de anyuuu, én épp példát statuálok!") minél előbb jussak arra a döntésre, hogy netán adjak neki valamit. A legviccesebb, hogy ez a legváratlanabb órákban tör rá, szóval történetesen pl vacsora után 1 - 1,5 órával, szóval nem is értem, napi kétszeri úgy tűnik már nem elég :)

Meg is hízott most a drága, na nem durván, de azért van rajta mit fogni, és olyan combjai lettek, hogy eskü beleharapnál legszívesebben :)))

Akartam volna konvektor előtt pózoló képet készíteni nektek, de a telefonom úgy döntött, hogy utál így télen, és nem nagyon hajlandó megfelelő minőségben fotózni...

Tegnap jó hosszan fecsegtünk a lányokkal, és ismét arra a megállapításra jutottam, hogy kezdhetnék magammal még valami értelmeset és mondjuk írhatnék, pölö egy könyvet, hogy némi pénzünk is legyen belőle, és akkor nem kéne a káhá-nál dolgozni, és több idő jutna a Hegyesfülűre és a kutyasulin is többet lehetnék. Jó móka ez az "oktatósdi", csak valaki esetleg finanszírozhatná a dolgot mintegy mecénásként.

Hát nem cuki? :
“Én is írtam levelet a Jézuskának, de nem válaszolt. Pedig bélyeget is tettem a levelembe és megadtam neki apa ímél címét.

És ez :))) Hát szakadok!!
“Én kértem egy másik kistestvért a fa alá, mert a Pannit már unom egy kicsit.”

Váratlan fordulat

Hű. Az előbb hívtak az Önkormányzati lakáskezelőtől (? asszem ez a nevük), ők kezelik a Fecske programot, ahová jelentkeztünk még hónapokkal ezelőtt (és nem kaptuk meg a hőn áhított, tetőteraszos lakást). Szóval azt mondták, hogy bizottsági döntés alapján kijelöltek nekünk 4 lakást, ami közül választhatunk, egy pár utcával arrébb.

Érdekes, hogy ez pont most történik... ez minden, csak nem véletlen. Nu, hát meglássuk. Vasárnap megnézzük, mik a lehetőségek, ki tudja.

Találtam egy olyan oldalt, ahol nagyon kedves képeket lehet letölteni:
http://rootfun.net/mix/digital-art-wallpapers/attachment/digital-art-wallpaper-34/ 
Jót tesz a lelkemnek, ha ilyeneket nézegetek :)
Ma a metrón megint belém hasított a felismerés, hogy a JELENben élek, hogy minden pillanat megmásíthatatlanul múlik el, hogy minden "élesben" megy, valós időben, létező helyen. Lélegzem, érzek, érzékelek, és most éppen rádöbbenek, hogy mindez valóság..

Egyetlen megoldás létezik az ilyenkor jelentkező nyugtalan lelkiállapotra: megértetem magammal, hogy nem tudok rajta változtatni, el kell fogadnom, hogy inkább a pillanatokat kihasználni kell, nem stresszelni felettük...

Na nem mintha olyan kiba...tt bölcs lennék, csak éppenséggel zavar, hogy időről-időre újból rám törnek ezek a "pánik pillanatok".

Hát éppen ezért jönnek jól most ezek a képek, mert olyan kedves tündérvilágot idéznek, amilyet mindig is elképzeltem, ahogy a Világot mindig is látni akartam.

A héten valamiért elkapott már a karácsonyi hangulat. Az ikea oldaláról loptam az ötletet, hogy a székeket is feldíszítsem, lásd a linken a "méteráruba csomagolva" részen: http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/categories/departments/dining/
Mondjuk ami azon a képen van, nekem nem tetszik, sőt. Olyan szedett-vedett.
Viszont inspirált, így tegnap munka után elmentem egy méteráru szaküzletbe, és vettem vastag piros szalagot. Hazaérve pedig a székekre, illetve pár fiók-gombra kötöttem masnit, szerintem nagyon kedvesen néz ki, és karácsonyi hangulatfokozó hatása is van :)

nyamm

Életem első tárkonyos csirkeragu levese isteni finom lett :) egy icit több leve van, így a husi és a gombadarabkák nem látszódnak ki, mint ahogy a hiper-szuper képeken, ha beütöd a gugliba (de az is lehet, hogy szimplán a kép kedvéért szedtek úgy, míg a mi müzlis-leveses tálkánkban nyilván az aljára süllyednek a husik). Az tény, hogy Bé háromszor(!) szedett belőle egymás után, és nekem ez pont elegendő dícséret. :)

Reggeli mia(tyánk)...?

Kb 8 méterre vagyok a begördülő villamostól, futásnak eredek (pedig gondolatban az énem fejcsóválva mondja az aranyszabályt: "pasik és villamos után NEM futunk", közben már épp odaérek, erre látom, hogy a vezető pápá-t int a kezével, és bezárja az ajtókat, majd a szerelvény elindul.

Én meg ottmaradtam, szájtátva, és viszont kívánok ilyen szépséges hétfő reggelt neked! -et mormoltam magam elé...őőő..leaglábbis tükörfordításban kb ennyit jelent, amit akkor mondtam  :))

Azért a Sors kegyes volt hozzám, és szó szerint 1 perc múlva már be is gördült a következő vili, de azért ez..hát nem esett jól, no. Legközelebb nem futok semmilyen jármű után..

Szombaton kutyasulis karibuli!! Már alig várom!! Étterem, zene, tánc, azaz: ferrrrgeteges parti-time!

Vasárnap levizsgáztattuk a csoportot, két kutty-gazdi párost leszámítva mindenkinek sikerült. Nem a legjobb eséllyel indult mindenki, ezt le merem írni, de remélem, mindenki jön középfokra is, mert hát az alapfok önmagában nem sok mindent jelent.

ovi:
nagyon jó érzés, hogy sok, kezdetben nagyon gyámoltalan és bizonytalan gazdinak tudunk segíteni, lelkesíteni és magabiztosságot önteni beléjük.
Kedvencem egy 3 hónapos csokilabi, Szulejmán őfelsége :) gazdija egy idősödő (60 körüli) néni, a behívása így hangzik: "Szuliii, SzuliSzuliSzuliSzuliSzuliSzuli.....Szuliiii!"
Tegnapelőtt icit joystickoltam a nénit, mondtam neki, hogy ezzel a hívással csak mellélődözget, és az még a western filmeknél sem hatásos dolog. Nagyon tetszett neki a hasonlatom, és a következőkben akárhányszor (berögzülés) újból kántálásba kezdett, pisztolyt formáltam a kezemből és "puff puff puff" hangot adtam ki magamból, ez nagyon tetszett neki, és olyan gyorsan leszokott róla, hogy hihetetlen. Vasárnap már ragyogott az arca, hogy milyen jól működik a behívás, és imádott labijának a névismétlése helyett inkább a "hozzám!"-ot használta, mindenféle csel bevetésével. Apró lépések sikere yeeeaah :))

Biztos mondtam már, de imádom a kutyaovit! Mert egyrészt sok a cuki kölyök, másrészt úgy tudod magadba szívni a tudást, mint a kisgyerek az iskolatejet, szívószállal.

Ü4: fáradhatatlanul haladunk tovább a tanulásban, ránehezítettünk a szagazonosításra, a behozandó cipőt csizmára cseréltem, és  több lábbeli közül kellett kikeresnie (amik között szintén volt, ráadásul ránézésre is hasonló csizma). SIKER!
A kézjelre fektetés-állítás-ültetés-állítás még mindig döcögősen halad, egyelőre még csak közvetlen közelről megy, több távolságot kell beletenni, de kaptam egy jó tippet, amit ma ki is próbálok.

Mindemellett persze ezerrel dekorálok otthon, szervezkedünk (ez egyelőre titkos projekt), ajándékokat vásárolunk, főzök, csajok, család...

Esetleg szólhatna valaki a Télnek, hogy a cimboráit igazán hazaküldhetné vagy rehabra vagy mittudoménhová csak el innen messzire. A Fáradtság, Rosszkedvűség és az azonosíthatatlan időnként előtörő Levertség haverjaidról beszélek, hé! Igen, Tél, húzzanak a fészkes fenébe innen! Merthogy téged elviselünk, sőt, még örülünk is neked, az oké, becsüld meg magad évszak. De ezeket a suttyó arcokat azért már mégse. Hát hogy neveltek téged a szüleid, hogy ilyenekkel barátkozol?

Phú, úgy várom már a szabadságot, mint Mózes, hogy kettéválaszthassa a Vörös tengert!

Elképzelhetetlenül tömör éven vagyunk túl, tele mindenféle izgis, kellemes és kellemetlen dologgal, gyors fordulatú változások százával és pozitív meglepetések tömegével. Nem állíthatnám, hogy tökéletes az életünk, nem, korántsem jelenthetném ki ezt, de egyvalamit tudok; rendületlenül, töretlenül bízni kell, hinni csak, és tudni, hogy a legjobb úton jársz... a változ(tat)ni akarás rögös ösvényén, az önmegismerés és -elfogadás, a külső ingerek elsimítása, a pozitív kisugárzás és adni akarás útján, hisz ez az egyetlen, ami nem zsákutcába visz vagy kényszerít kénytelen hátraarcokra. Ez az egyedüli létező, ami kezedbe adja a kulcsot, a szent Grált ahhoz az állapothoz, amit mindenki kutat, keres, de csak páran érnek el.

Igen. Hosszú és fáradtságos munka áll még előttünk. De hisz mit is érne minden, ha hirtelen az ölünkbe hullna? Mit kezdenénk egy aranyvilágban, ahol már gondolni is elég, hogy megkapjuk? Nem kiváltság, sokkal inkább börtön az ilyen, s én örülök, hogy nem ilyen startot kaptam (bár nem mondhatnám éppenséggel, hogy a saját kezdetemért hálás lennék).

Éppenséggel 2 hónapja, hogy nem beszélek az apámmal. Évek óta húzódó ügyként toporog már ez a háttérben, s mostanra megérett, hogy igazán próbára tegyen, vajon túl tudok-e ezen jutni. Az igazság az, hogy nem keres, és az is az igazság része, hogy ezen én már nem akarok változtatni. Igaz, bevallom zavar, hogy 26 év után ennyire sem bánta meg egyetlen tettét, hogy azt mondja "sajnálom, igazad van", hogy 26 év után egyszer sem érezte, hogy valamit rosszul csinál és kompenzálnia kéne. Segítséget csak úgy adott, ha mellette érzékelhette, az mekkora áldozatot jelent számára, figyelmessége odáig terjedt, hogy megkérdezze "na, mi újság felétek?", de a válaszra, amit adtam, már nem is emlékezett később... Talán nem is érdemli meg, hogy az "apa" címmel illessem, hiszen egyáltalán semmivel nem érdemelte ki ezt a titulust. A 26 év alatt összesen 4 olyan évről tudok beszámolni, amikor érdemlegesen foglalkozott velem, s ennek is vagy 10 éve.

Az igazság az, hogy nekem van apukám, igaz, nem biológiai értelemben véve. És nem is értem, miért nem őt illetem az "apu" megnevezéssel, holott ő törődő, gondoskodó, figyelmes, megbízható, és olyannyira szeretni való. Vagyis tökéletesen megérdemelné, hogy így hívjam.

Wááá!! Nairobiban a '30-as évek óta áll egy ház, egy zsiráfrezervátum kellős közepén; az ott megszállók az állatok között reggelizhetnek (hát persze nem két fillérér'). AAúúú, éééniiiis!!

azért ez nem lehet rossz

bekukkantanak a nappaliba :)

közös reggeli :)

Fotók a legjobban öltözött ausztrál bűnözökről; képek anno. Azért vannak arcok :)
http://devillllla.tumblr.com/post/65794934668/fotok-a-legjobban-oltozott-ausztral-bunozokrol

úszni jó, avagy plakát újragondolva

Azért...ez üt!

Ma valahogy elkapott egy különleges érzés, és sétáltam egyet a városban útban hazafelé. Ez a furcsa hangulat már reggel óta kopogtatott nálam, de -szégyenszemre és hála a munkával telő szombatnak- csak most nyílt alkalmam beengedni. Talán elkapott a karácsony előszele, de nem bánom, hisz minden évben olyan kopár érzésekkel fogadom az ünnepet, mintha kiveszett volna belőle valami, ami régen még megvolt.

azért vannak szépségei a télnek

Jó érzés volt lassú léptekkel szemügyre venni mindent, ami csak felkeltette a figyelmem, és nem foglalkozva semmi mással, csak mentem az érzetek után, beszívva az este hűvös, fűszeres illatát. Furcsa, de ma különösen sok zenészt láttam, legtöbbjük hangszerükkel a hátán/oldalán igyekezett valamerre.

a kedvenc boltom kirakata

Igaz, talán csak azért vettem észre őket jobban mint eddig, mert a tudatalattim kihegyeződött rájuk. Tegnap ugyanis én is elővettem a hegedűt, és jó régóta játszottam picit; mint a forró tea, úgy kúszott fel az ujjaimon keresztül és terjedt szét egész testemben a dallamok varázsa. Megnyugtatott, és olyan érzésekkel töltött fel, amikről rég elfeledtem mennyit is jelentenek.

Több időt kéne szánnom magamra, leszámítva minden és mindenki mást, egyéb körülményt, olykor, csupán a saját világomba merülve átélni újra mit is jelent a saját bőrömben élni. Furcsa, nem? Mintha megfeledkeznénk róla a mindennapok során kik is vagyunk és hogyan is látjuk ezt a lüktető, pulzáló sodrást, a saját létünket..

Régi bejegyzések között akadtam rá egyre, ami annyira, de annyira megmosolyogtatott. Milyen messzinek és távolinak tűnik ez az egész, a mindennemű hozzáértés teljes nélkülözött időszaka (t.i. Hegyesfülű):

Reggel ugyanúgy húzott a pórázzal, s csak nagy nehezen tudtam megértetni vele, hogy ne tegye (ilyenkor mindig meg kell állni, és amíg közelebb nem jön, annyira, hogy ne feszüljön a póráz, valamint le kell ülnie). De ha még csak ennyi lett volna. Szabályosan nem engedett elmenni otthonról. Kiszökött mellettem, hisztizett, nem volt hajlandó visszamenni a lakásba. Megmakacsolta magát, és ha sikerült becsuknom magam után az ajtót, éktelen ugatásba kezdett.

A bejegyzés dátuma: 2010. november 9 -e. Akkor még nem gondoltam volna, hogy 2013.12.07-én, azaz cirka 3 évvel később ugyanez a kutya középfokon is levizsgázott, ügyességi 4-es szintre készülő blöki lesz, én pedig büszke anyukája, aki nevetve olvassa vissza az akkori lúzerkodást. Szerintem meg kell tanulnunk nevetni saját magunkon, én jelenleg így teszek, de ezzel egyidejűleg meg is bocsátok régi énemnek; olyan sok mindennel kapcsolatban élt tévhitben (nem csak kutyanevelést illetően). Ez persze közel sem jelenti azt, hogy ne lenne még bőven mit finomítani-javítani Hegyesfülű nevelésén, de azért ennél a bejegyzésnél már -szerencsére- régóta jóval előrehaladottabbak vagyunk :)

Sors, én így szeretlek!

A dolog, amivel tökéletesen egyetértek :)

Pár hónapja ismét felelevenedett egy régi-régi ismerősi viszony; sokan hallottatok már Giulio-ról, akit még annak idején, 2007-ben Cork-ban ismertem meg. G Nápolyban született, igazi vérbeli olasz, de külsőre nem az a nyálas digó, ha értitek, mire gondolok. G jelenleg Shanghai-ban él, és az ottani kínai gyerekeknek tanít angolt. (azért ez milyen jó már, nem?) :)

Szóval beszélgettünk arról, hogy nálunk most volt Mikulás ünnepe, meg hogy van ez nálunk, ő pedig elmesélte, hogy náluk Olaszországban ilyesmi január 6-án van, a Befana, ami nálunk vízkereszt. Utána jártam mi is ez a dolog, és a következőt találtam a hagyomány magyarázatára:

"A Háromkirályok útnak indultak, hogy megkeressék a Megváltót, és amikor nem tudták az utat tovább, akkor bementek egy öregasszonyhoz, aki tudta az irányt, útba is igazította a hármakat, viszont ő maga nem ment, pedig a Háromkirályok hívták, kérték, erősködtek, hogy tartson velük. Később pedig megbánva, hogy nem ment velük és megakarván ismerni az Újszülöttet, útra kelt, minden kisgyermekes házban ajándékokat osztogatott, hátha így megtalálja a Gyermeket. Nem sikerült, de azóta is úton van egy seprűnyélen, hogy megtegye azt, amit elszalasztott. Főleg, Itáliában bolyong."

Nekem nagyon tetszik a történet. De azért szerintem jó, hogy nálunk a december a többszörös édesség és hastömés hónapja (Miki, aztán Karácsony, utána meg még Szilveszterkor is zabálunk), az egész éves koplalás és diéták után végre egy hónap, ahol visszaehetjük a kilókat, hogy legyen mit megfogadnunk következő évre :)

jó

Valamiért megmagyarázhatatlan jókedv lett rajtam úrrá, ahogy egyszer csak beindult a hóesés. Apró mütyűrök ezrei szállingóztak, őrült kavalkádban táncra perdültek a széllel, mint iciri, fehér delfinek, akik vitetik magukat a hajó sodrával.
Közben Tom Odell: another love (zwette edit) szólt a fülemben, és már csak azt vettem észre, hogy mosolygok, mintha minden olyan hirtelen más fényben ragyogna. Láttam a mellettünk várakozó villamos ablakánál ülni egy férfit, aki zongoramintás füzetből kottapapírokat vett elő, s ceruzával hozzáadott itt-ott egy-egy akkordot.

Maradjon így, s végre eljön a karácsonyi hangulat, amire már annyira várok!

cic

Tegnap a fürdőszobából kiszóltam Chil'-nek, hogy "nééézd, Makika, itt egy kiscica!", leguggoltam és a fal mögött tölcsért formáltam a kezemből, mintha tényleg benne lenne..
Hegyesfülű odaszaladt az ajtófélfához, és onnan nagyon óvatosan a fal mögé kukkantott, hogy megnézze mi van a kezemben. Abban a pillanatban megsajnáltam szegényt, hogy így átvertem.

Tényleg nagyon hiányzik neki egy cictárs-társcic..

rákatt..

..antam

De kitartás, mert a hétvége már töltődik, azaz holnap kutyaovi, alapfok, majd tali a másikÁgival, hogy kutyáink robbanhassanak egyet (hívhatnánk belgajuhász-összeröffnek is). Asszem jó hétvégénk lesz :)

há'ezhülye!

álmok

Álmomban egy kis elefántot szerettünk volna megmenteni -rajtam kívül volt ott még valaki, de nem tudom ki volt. Indiaiak akarták rátenni kezüket szegényre, mi pedig folyton ott voltunk a kis füles mellett és istápoltuk. Mindeközben volt egy hatalmas utazótáskám, ami tele volt pénzzel, falevelekkel -amiket az elefánt szeret- és banánnal..

Hugi szokta mondani, hogy "Az Élet olykor puszikat is osztogat".
Ma reggel a BKV jegyellenőr bérlet-csekkolás helyett szaloncukrot osztogatva kívánt mindenkinek boldog Mikulást. :)

elmentek

hátőh "JóóónásdeggenereBoccccsinka"   avagy spuri haza.

"pörögjünk, mint a rotációs kapa!" -ez még jobb mint a "pörgök mint a gyros" :)

Nézzétek csak, milyen izgi oldalt találtam:
http://sageofquay.blogspot.hu/2013/09/15-things-you-wont-believe-actually.html

Jó, persze bevallom töredelmességesen, hogy edengeen blogjának hatására kalandoztam ide, szóval ő nagyrészt hozzájárult a megtalálásához.
Azért tényleg akadnak hátborzongató dolgok Földünkön, például a pókháló-szőtte fák közelében sem akarnék tartózkodni, egy szemlecsukás erejéig sem. Brrrr! De a vérző fjord is elég bizarr látványt nyújt...

Ellenben szivárványos fákat a körútra!! Ilyen ide is kéne, feldobná az emberek napját! Apróp! A deákon óriás-adventi koszorú feszít, négy gyertyával meg minden, és karácsonyfát is húztak fel. Egész pofás kis látványt nyújtott a villamosról szemlélve, eszembe is jutott, hogy holnap lesz Mikulás, és hogy nemsoká Karácsony is, de én még mindig nem kerültem hangulatba. Valahol a nyári életérzésnél ragadtam le, és nem értem miért nem tudunk strandolni menni :)

miu

A felnőtté válás határozott jeleként érzem, hogy milyen ügyeket intézek/ünk mostanában. Ha lesz bármi konkrét, elárulom majd, de egyelőre megtartjuk magunknak :)

Bé azt ígérte, ha sikerül a projekt, lehet egy kiscicünk. Egy fekete-fehéret szeretnék, de ezt majd persze a érkező jövevény dönti el, hogy hozzánk akar-e, hogy örülne-e egy olyan gyagyákos (eszehagyott/lükefogyott/hangyásos/kavalkádos) családnak, mint a miénk. Mindenesetre már nagyon várom, Hegyesfülű is sóhajtozik a cicmákok után, és csak nagyon ritkán adódik rá alkalma (mikor vigyáz rá valaki, hát ilyen tényleg max 1-2x van egy évben), hogy vendégségben macskázhasson. Ilyenkor bökdösi őket (játékra hívás), s ha erre nem reagálnak, akkor sűrű puszikat osztogat nekik.

Bé is szereti a macsekokat, annak idején egy Ottó nevű kék perzsával barátkozott össze, aki a lakótársáé volt. Ottó mindig Bé szobájában aludt, és olykor masszírozni kezdte a hátát :)

Részemről izgalmas felfedezések kezdetét jelentené a dolog, miszerint mennyire lehetne például klikkerrel dolgozni vele. Ági (ő készít fel minket ü4-re) azt mondta, a nála lévő macsekot már 2 nap alatt ráformálta (klikkerrel) a szemkontaktusra, habár azt még csak 2-3 másodpercig tartotta ki. Azért ez tényleg milyen izgi!! Még a végén agility-s macsekot nevelnénk ki belőle, de legalábbis olyan jól nevelt úritököt, hogy még :)

Na, hát elvárások, azok vannak! :)

Na jó, ez mindent visz!! :)

PMS dolgok

előjelek

korán

Hajnali 4: kinyitom a szemem, valami kényelmetlen érzésem van. Két barna szempár bámul rám egészen közelről, mire felismerem hogy ki ő, már csóválja is a farkát, lendül neki a mögötte lévő virág leveleinek, ritmikus zajt keltve. Már-már mosolyog, hogy végre!!!! felkeltem.

Felülök, az ágy szélére, lábaimat a padlóra téve, a fekete árnyék izeg és mozog, már-már csak éljenezni nem kezd hangosan. Azaz dehogynem, nyüszög örömében, hogy végre észrevettem, mit akar.
Jó, hát volt már ilyen, le kell mennie -gondolom, és komótosan felállok, felegyenesedem, mint egy öreg mami, fáradtságtól és a túl korai ébredéstől sajgó tagokkal. A fekete árnyék kisuhan a szobából, majd megint vissza, forog, pörög!
Szöget üt valami a fejemben, és követem az előszobába. Mit szeretnél, kiskutyám? -kérdezem, ő pedig táncra perdülve kiszökell a konyhába... a konyhába?
Utánacsoszogok, a látásom még csak foltokban érzékeli a körülöttem lévő valóságot. Beérek a konyhába, ő pörög még egyet a tengelye körül, majd látványosan a gáztűzhelyen lévő lábasok felé bök. Határozottan, de ha esetleg nem lett volna világos, még egyszer megismétli a mozdulatot, csak hogy félre ne érthessem a szándékát.

Itt bizony nem emésztési problémák miatt kell lerohanni egy hajnali sétára, a kis szőrös inkább a gyomrába szeretne bepakolni valamit (na nem mintha nem kapott volna tele tállal vacsorát) :)

U.i.: de értem én, tegnap este előre megsütöttem a csirkemájat jutifalatnak mára, pótfoglalkozás tartáshoz és ü4-re gyakorlásra. Csak hát épp hajnali 4-kor jutott eszébe, hogy "hé, há' én most jövök rá, nem éreztem máj ízt a vacsimban, pedig anyu olyat sütött este!! Hol a májam? mostakarommooost"?

U.i.2.: a félreértések elkerülése végett: nem szántam meg, sőt. Minimum, hogy várja ki a reggeli séta végét... :)

Wáháháhá!!! HÁT EZEN RÖHÖGÖK!!

wiii!! szeretnéém!

az a fej!!! :)

csoda

A PMS egyértelmű előjele, hogy ezen én már megint bőgök:
http://kutyabarat.hu/hirek/129/tulelte_a_tornadot_a_kutya_9_nap_utan_talaltak_ra

ráadásul tegnap, a szokásos másfél órás labdázás és kézjel-gyakorlásból hazaérve megint belegondoltam, hogy mennyire nem akarom azt, hogy egyszer majd Rókamuki ne legyen... azt én nem fogom túlélni!

Tegnap láttam megjelenni egy csillagot az égen. Előtte még sehol nem volt, majd egyszer csak előtűnt, mintegy szívdobbanásként felragyogott, és aztán ott is maradt.  Végülis miért lenne ez olyan hihetetlen? Ha a bolygók eltűnnek és hullócsillagként látjuk halálukat, akkor miért ne születhetnének is, nem? "nem nagy dolog". De..hogyan jöhet létre egy bolygó? Egyszer csak fellélegzik, nagyobb fényesség áradatában felsír, mint egy újszülött csecsemő?

Kele

Hát erről a hírről is szépen lemaradtam:

Két magyar srác páros kajakkal vágott volna neki az Atlanti-óceánnak, hogy ezzel világrekordot állítsanak fel. Óperenciális hajójuk, a hetyke Kele egy kis kétszemélyes transzatlanti vízicsoda.

Nov 24-én elindultak ugyan az útra, de egy műszaki hiba miatt már 1 nap múlva vissza kellett fordulniuk. Rá 1 napra megint nekivágtak, de akkor meg a vízszűrő berendezésük mondott csődöt, és ezzel együtt ezévi próbálkozásuk is, merthogy egyelőre feladták a dolgot..

Sajnálom őket, mert így utólag látom, hogy a média tele volt velük (még a híradóban is mutatták őket; csak hát -höhö- mi nem nézünk tévét). De nem adják fel, 1 év múlva újra megpróbálják. Kár értük, a honlapjuk mindenesetre nagyon jóra sikerült:
http://farfaraway.hu/

Én azért örülök, hogy egyre többen szeretnének ilyen izgalmakba vágni, pláne hogy érted, egy közgazdász, meg egy építész, akiket egyébként kockáknak tart a nagy átlag.. tényleg kár, nagyon szívesen követtem volna nyomon az útjukat, na de majd jövőre! Talán a Sors akarta így, talán balul sült volna el az útjuk, ha harmadjára is nekivágtak volna. Szerintem legalábbis egyértelmű volt az egymás után kétszer is előforduló jel: "ne keljetek útra!"

Egyébként igazságtalan, hogy nőként több hónapos útra indulni sokkal nagyobb macera; 1) ott van az a havonta pár napra jelentkező jelenség 2) hajmosási, tisztálkodási, szőrösödési gondok -na jó, ez utóbbit még simán megoldod, azért bőven jutna arra idő. De az 1-es pont! A hajó környéke tele lenne cápákkal folyton, mert épp mire végleg lekopnának, feltűnnének megint :)))

Azért ezt a jelenséget látni biztosan felejthetetlen élmény lehet:
http://index.hu/tudomany/2013/12/02/tejfeher_kod_ontotte_el_a_grand_canyont/

Úgy tűnik az elmúlt két nap arra volt jó, hogy kétszeresen dagadjon a májam (először az alkohol miatt). A vasárnapi kutyasulin több tényező is garantálta a jókedvemet, például a reggeli örző-védés utáni ü4-re gyakorlás. Hegyesfülű továbbra is tökéletes pontossággal hozza a cipőm idegen dorkók közé rejtett másik felét. Ezen kívül gyakoroltuk a három bójából kettőhöz kiküldést szintén sikerrel, utána pedig a szlalomot gyakoroltuk, ahol a végén már hang (vezényszó) nélküli, minimális kézjel segítséggel tökéletesen megcsinálta a feladatot. Ó, én ügyes Paprikafejem! :)

Egyedül a 30méterről behívás közbeni megállítás az, ahol bőven van mit gyakorolnunk, mert ez a lüke még ténfereg jó pár lépést a vezényszó (fekszik!) kiadása után, mire végre tényleg leteszi magát a földre :)
No de sebaj, mert még van egy csomó időnk, és így is eltölt a büszkeség, hogy milyen ügyes. Most elkezdem majd vele az ölbe apportírozási gyakorlatot (kidobod a tárgyat, közben a kutyának láb mellett kell maradnia, vezényszóra -hozd!- be kell hoznia és az öledbe(!) tennie).

7vé

A hétvégi csapatépítő egész jól sikerült. A sarlóspusztai lovascsárdában voltunk, ami egy hatalmas és gyönyörűen karbantartott telekkel, valamint lovardával, szoláriummal, konferencia teremmel és egyéb nyalánkságokkal rendelkező komplexum.

Már megérkezésünk után 10 perccel megnéztem a lovardát, ahol kíváncsi szépségek jöttek a nyitott karámhoz, meg is tudtam őket simogatni. Az almát is óvatosan vették ki a kezemből, lehetetlen volt nem imádni őket! Majd töltök fel képeket!

A csapatépítőn egyébként jól eltalált, vicces feladatok voltak, finom kajákkal és természetesen sok piával, este pedig buliztunk egy jót. Huhúú, volt ott aztán ereszd el a hajam! Timi nevű kollégám (akin képtelenség nem egyfolytában nevetni, olyan humora és stílusa van) biztosított a jókedvről :))
És az este plusz jóhíre, hogy a vetélkedőket a mi csapatunk nyerte.

Nekem ez volt életem első "offsite" programja, tényleg tartottam tőle az elején (hogy fogom magam érezni, kivel fogok bratyizni, estébé), de minden ilyen jellegű frusztrációm végülis alaptalannak bizonyult, sőt! :)