-Hol a fény hazatér, ott szükséges a redőny? - kérdezte, miközben nagyot harapott egy Idared almába.

-már megint egy újabb magvas gondolat -futott át az agyán, és közben rácsapott a homlokára...merthogy megint csak magával beszélgetett..

Katarzis

 Elveszni és megtalálva lenni, a legédesebb érzés lehet azt hiszem, a maga váratlan, könnyeket és felszabadult mosolyt egyszerre idéző pillanatával. Ott van benne a kétkedéssel eltelített gondolatok szurkos, sötét ragacsa, amit tisztává mos az Élet kegye. Újjászületve, boldogan... 

Benne vagy még a reggeli kávé emlékeiben, benne az elmosódott sminkben, elkapott illatfoszlány szétmálló gondolatmorzsájában. Ott vagy a padlás szénaillatában, a tavak visszhangzó kődobásaiban, ködös hajnalok madárfüttyében.

És közben azt ismételgetem:

"Nem veszett el, csak jól el van rejtve"

Nyár

Szemeivel hunyorgott az áradó napsütésben, ahogy a repce illatú réten haladt át. Bogarakat sodort le szoknyájával a magas fűszálakról, s azok boldogan kapaszkodtak a textilbe, majd engedték el pár lépéssel odébb, kalapjukat emelve aztán az ingyen fuvarért.

Láttam a szalmakalapod, ahogy gyors tempóban fel-felbukkan a szárak, levelek sokasága között, s láttam, hogy fel-felvillanó szemed engem kutat a sűrűség között. Mosolyod, ahogy kacérkodva reméled, csak te láttál engem felbukkanni, de fordítva egyszer sem... Végül aztán tekintetem belebotlik a tiédbe, s te kacagva, felsikkantva futottál, én meg szökellve utánad, hogy elkapva végigguruljunk hangyák boján, elszáradt terméseken, és tömény virágillat között. Nyár volt, és én csak azt éreztem, hogy a szívem táján egyszerre fáj és éltet ez a valami, ami közted és köztem közös halmazokat alkot, párhuzamos egyeneseket rajzol és felhőkarcolókat épít odafönn.