-Mik azok a nyomok, anya? -kérdezte, miközben fejét enyhén oldalra fordította, szája nyitva, tőlem várva a megfejtést...mint mindig.
- A nyomok... -kezdtem, miközben fejembe véstem a pillanatot, pedig nem is tudtam róla -amiket magunk után hagyunk, egy esős délutánon, mikor a sétából hazaérve rálépünk a parkettára.
-A nyomok rosszak, anya? - kérdezte, és leült, hogy jobban láthassa az arcom, miközben válaszolok.

Gondolkozni kezdtem, míg végül: -Nem, Drágám, a nyomok nem rosszak. -feleltem, de már tudtam mit fog kérdezni ezután.
-Akkor miért kell feltörölni őket, miért nem maradhatnak a földön, Anya?
-Mert mi, emberek ... -kezdtem- nem szeretjük látni, hogy mindennek, de mindennek következménye van...