Papír kihívás

Megcsináltam ezt a paper challenge-t, és egyébként nem olyan könnyű, mint amilyennek elsőre tűnik, de én is meglepődtem, hogy úgy a harmadik-negyedik próbálkozásra, amikorra már eléggé bemelegedtek az izmaim, sikerült! Jó kis mérője annak, hogy ki mennyire van jó formában, általában azoknak sikerül, akik valamilyen rendszerességgel edzenek.

Elkezdtem megint hegedülni. Tekintve, hogy az elmúlt 2-3 évben alig játszottam itthon, még én is furcsálltam, hogy egyszer csak megfogalmazódott bennem a vágy, hogy tán 23 évet mégsem kéne lehúzni a wc-n, hogy aztán már csak a boci-boci-tarkát tudjam eljátszani, azt is hibásan (igaz történet, csak zongorával járt így egy ismerős).

Szóval pár itthoni bemelegítés után felkerestem a régi hegedű tanárnőmet, és nekikezdtünk a dolognak. Találtunk is egy duót, amit együtt játszhatunk, és én teljesen belelkesültem, mert máris látni vélem magam a színpadon, remegő lábakkal és szívvel. Bevallom, ez hiányzik.
Aztán voltunk még a MüPában is, a Liszt Ferenc kamarazenekar Mozart estéjén, és ott meg eszembe jutottak a zenekari élmények, és magamban egy teljes motivációs beszéd került megalkotásra, kész, én továbbra is hegedülni akarok.

Gondolkozom, hogy idén a Hard dog race-re menjek vagy inkább Csehországba többed magunkkal, a fiúk ugyanis beneveztek a kutna hora-i spartan race-re, én meg még nem voltam arrafelé, és nagyon érdekel. Dilemma, dilemma, de csak jó lenne inkább a saját határaimat feszegetni, ráadásul Chilivel együtt! A hogyan jutnék le meg vissza részletkérdés.