Regina Brett, a cleevlandi Plain Delaer 90 éves újságírója írta:
"Öregedésem emlékezetessé tételére egyszer leírtam 45 tanulságot, melyet az életben felfedeztem. Ezt a cikkemet olvasták mind közül a legtöbbet, így hát 90. születésnapom alkalmával itt van még egyszer":
1. Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó.
2., Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést.
3., Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold.
4., A munkád nem ápol majd ha megbetegedsz. Ezt a családod és a
barátaid teszik majd, tartsd velük a kapcsolatot.
5., Minden hónapban fizesd be a bankkártyáid számláit.
6., Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj, fogadd el, ha nem
értetek egyet.
7., Sírj valakivel, jobb, mint ha egyedül teszed.
8., Haragudhatsz Istenre, elviseli.
9., Az első fizetésedtől spórolj a nyugdíjra.
10., Ha a csokiról van szó, hiábavaló az ellenállás.
11., Békélj meg a múltaddal, hogy a jelent ne ronthassa el.
12., Nyugodtan sírhatsz a gyerekeid előtt.
13., Ne hasonlítsd az életed másokéhoz, nem tudhatod, hogy az ő útjuk
miről szól.
14., Ha egy kapcsolatnak titokban kell lennie, te ne legyél a kapcsolatban.
15., Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, Isten nem pislog.
16., Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét.
17., Szabadulj meg mindentől, ami nem hasznos, szép vagy boldogító.
18., Ami nem öl meg, az valóban erősebbé tesz.
19., Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már
csak tőled függ és senki mástól.
20., Amikor azért kell küzdeni, amire igazán vágysz, soha ne add fel.
21., Gyújtsd meg a gyertyákat, használd a szebb ágyneműt, vedd fel a
drága fehérneműd; ne tartogasd különleges alkalmakra, a ma különleges.
22., Készülj fel mindenre, majd sodródj az árral.
23., Légy különös most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj.
24., A legfontosabb nemi szerv az agy.
25., Csak te felelsz a saját boldogságodért.
26., Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.
27., Mindig az életet válaszd.
28., Mindenkinek mindent bocsáss meg.
29., Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád.
30., Az idő majdnem mindent meggyógyít, adj neki egy kis időt.
31., Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni.
32., Nem kell magad túl komolyan venni, senki más sem teszi.
33., Higgy a csodákban.
34., Isten Isten miatt szeret, nem azért aki vagy, vagy amit tettél.
35., Ne vizsgáld felül az életet, jelenj meg és hozd ki belőle amit lehet.
36., Az öregedés még mindig jobb, mint fiatalon meghalni.
37., A gyerekeidnek csak egy fiatalkora van.
38., Végül csak az számít, hogy szerettél.
39., Minden nap menj ki, ott történnek a csodák.
40., Ha mindenki egy nagy kupacba gyűjtené a problémáit és másokét is
megnézhetnénk, beérnénk a sajátunkkal.
41., Az irigység időpazarlás, megvan mindened ami kell.
42., A legjobb még csak most jön.
43., Mindegy hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg.
44., Engedj.
45., Az élet nem masnival jön, de mégis ajándék.

Papír kihívás

Megcsináltam ezt a paper challenge-t, és egyébként nem olyan könnyű, mint amilyennek elsőre tűnik, de én is meglepődtem, hogy úgy a harmadik-negyedik próbálkozásra, amikorra már eléggé bemelegedtek az izmaim, sikerült! Jó kis mérője annak, hogy ki mennyire van jó formában, általában azoknak sikerül, akik valamilyen rendszerességgel edzenek.

Elkezdtem megint hegedülni. Tekintve, hogy az elmúlt 2-3 évben alig játszottam itthon, még én is furcsálltam, hogy egyszer csak megfogalmazódott bennem a vágy, hogy tán 23 évet mégsem kéne lehúzni a wc-n, hogy aztán már csak a boci-boci-tarkát tudjam eljátszani, azt is hibásan (igaz történet, csak zongorával járt így egy ismerős).

Szóval pár itthoni bemelegítés után felkerestem a régi hegedű tanárnőmet, és nekikezdtünk a dolognak. Találtunk is egy duót, amit együtt játszhatunk, és én teljesen belelkesültem, mert máris látni vélem magam a színpadon, remegő lábakkal és szívvel. Bevallom, ez hiányzik.
Aztán voltunk még a MüPában is, a Liszt Ferenc kamarazenekar Mozart estéjén, és ott meg eszembe jutottak a zenekari élmények, és magamban egy teljes motivációs beszéd került megalkotásra, kész, én továbbra is hegedülni akarok.

Gondolkozom, hogy idén a Hard dog race-re menjek vagy inkább Csehországba többed magunkkal, a fiúk ugyanis beneveztek a kutna hora-i spartan race-re, én meg még nem voltam arrafelé, és nagyon érdekel. Dilemma, dilemma, de csak jó lenne inkább a saját határaimat feszegetni, ráadásul Chilivel együtt! A hogyan jutnék le meg vissza részletkérdés.

2018. Forgatom még, ízlelgetem, még mindig olyan furcsa nekem..  ez még így rímelt is, és persze szeretnék én mindig pozitívan a dolgokhoz állni --de kell? Mármint tényleg, kell, hogy mindig jókedvű legyen az ember?

Úgy érzem, az Élet úgy süvít velünk, mintha egy száguldó vonaton ülnénk, ha kidugnám a fejem az ablakon, érezném a menetszél erős nyomását, ekkora sebességnél az illatok sem jutnak el az orromig, pedig azokat megéri "ízlelgetni"
.
Az év rögtön egy veszteséggel indult. Taita már nincsen velünk. Úgy érzem ezt ki kell írnom magamból, takargatom mindenki elől, magamnak sem merem bevallani, mit is jelent ez nekem egészen. Megdöbbent, hogy ha mások kérdezik, nem szöknek könnyek a szemembe, nem remeg meg a hangom. Talán azt hiszem, hogy azzal, hogy nem veszem tudomásul, még odázhatom a tényt, a hiányát. Majdnem 14 év, amiből közel 4 volt, amit csak velem töltött. És Apa elvesztése óta megélt velem egy válást, magamra találást, N-t, és aztán Hangát. Meg persze rengeteg, rengeteg izgalmas kalandot. És ő mindvégig mellettem állt. Bízott bennem, tanult velem, igen, mert ilyen idősen is nyitott volt az új dolgokra, és talán emiatt vagyok rá a legbüszkébb. Aztán egyszer csak már nem bírta tovább. A tüdeje ki tudja mióta volt telis tele a rák okozta áttétes daganatokkal.. igen, nem tudjuk mióta, mert az égegyadta világon semmilyen jelét nem mutatta, hogy bármi baja lenne. Vidám volt, humorérzékkel és étvággyal teli, játékos, energikus. Aztán másfél hét alatt hirtelen egyre kevesebb lett a lendület. Aztán a játékosság... és a táv, amit meg tudott tenni egy séta alatt...

Miközben ezt a posztot írom, érzem, hogy valami sötétkék felhőből gomolyognak, bugyognak fel a fájdalmas érzések. Eszméletlenül hiányzik. Ezt érzem akkor is, mikor hegedülök, s mikor szétpukkad egy ilyen buborék, végiggurul a karjaimon, és szét a vénákon keresztül az egész testemen, hogy végül nagy kanyarokat véve a nyakszirtemen felfelé haladva távozzon a fejtetőn. Nincs többé. Vagyis...csak remélni lehet, hogy reinkarnáció, meg hogy a Sors újra találkoztat minket..

Édes kicsi Taitánk.