Egy távoli ország legtávolabbi sarkán összekuporodni egy sziklán lenne jó, és onnan hallgatni, ahogyan az óceán hullámai széttörnek a sziklákon.
Ha egyszer nekem valaki szerenádot adna (remélhetőleg felébrednék rá), ugye egy érzelmes, de szép számmal teszi, amiben azt énekli el, hogy számára én vagyok a napfény, a szivárvány, az eső utáni illat...
Felkapnám és össze-vissza puszilgatnám ezt a kis bandita képű sarki rókát :)
Hegyesfülnek tegnap egy fél tubus fogkrémet nyomtam a szájába, ugyanis megint gusztustalanságokat zabált fel a földről. Nem kiabáltam, nem voltam mérges, egyszerűen csak odamentem, kinyitottam a száját és belenyomtam. Mondhatni eléggé lesokkolódott. Reméljük lesz hatása hosszabb távon.