Ha lehet ilyesmit mondanom, hát akkor most suttogva ideírom: most már azért izgulok. Igen, ha a szombati napra gondolok, remegni kezd kezem-lábam, és azok a bizonyos pillangók is szárnyukat bontogatják.

Álmomban megint zongoraszót hallottam, s közben a billentyűk koppanását a dallam közben, ahogyan az ujj súlya alatt süppedve blokkot ér, majd halk, szinte észrevehetetlen sóhajjal felszabadul a hús terhe alól.

Még ha egyesek azt is mondják; a hegedűnek van a leggyönyörűbb hangja...én úgy vallom, a zongorával még a lassított felvételben fáról lehulló levelet is láttatni lehet.