Jó pár évvel ezelőtt történt, belehabarodós történet volt. De hisz mindenki tudna mesélni az Ő "fekete árnyáról". Hűvös éjszakákon forgolódsz miatta, mert álmotokban fűzfa oldalában ültök almát eszegetve vagy épp banánültetvények között kergetőztök, míg felébredve rám nem döbbensz, hogy még mindig nem érted a miérteket.

Aztán...telnek a hónapok, s évek lesznek belőle. Már csak hetente jut eszedbe, és egy nap mosolyogva állapítod majd meg, hogy hónapok óta nem gondoltál rá (persze ilyenkor nullázod le a számlázót ismét). És...miután végre, kínok kínjával törölted őt a gondolatok kusza világából, s elzártad őt, szép temetéssel gyászolva, s végre s tiszta éggel áld meg az ég... akkor, újra a sötétből: előlép. Elegánsan, öltönyben, a külső zsebbe tökéletesen illesztett zsebkendővel. Megigazítja a mandzsettáját, felnéz, és rád mosolyog..
És már megint nem érted a miérteket

Totál rákattantam erre a dogshaming.com oldalra :))

Gyöngyszemek:


http://www.dogshaming.com/2012/11/happy-birthday-mom/

http://i2.wp.com/www.dogshaming.com/wp-content/uploads/2012/11/photo.jpeg

http://i1.wp.com/www.dogshaming.com/wp-content/uploads/2012/11/photo-32.jpg?resize=480%2C640

Jelentem alásssssan, beiratkoztunk a népszigeti kutyasuliba!
Február 23-tól indulunk az alapfokú tanfolyamon. Igaz, hogy sok dolog tán nem lesz épp újszerű, és titkon remélem, hogy mindenkit lekörözünk majd (muhahahah), de sajnos a középfokú tanfolyamot nem lehet másképp elkezdeni, csak a legelső "lépcsőfok" megmászásával.

Juhííííí!! A fent említett időponttól tehát április 7-ig minden szombat és vasárnap reggel 11-től fél 1-ig okulunk majd a mi kis fekete hülyegyerekünkkel :)

Puszta kíváncsiságból kattintottam erre a videóra  tyúbon, és igazi gyöngyszemre akadtam. Igazából simán elképzelhető, hogy ti már ismeritek, csak nekem volt eleddig ismeretlen ez a duó.

..mennyire könnyen leolvashatóak az előítéletek az emberek arcáról ez elején.. Bár bevallom, bennem is volt némi, de csak mert azt hittem, hogy a Somewhere over the rainbow-t fogják énekelni :)

2:05 -től kezdődik az előadásuk, és szegénykém annyira izgul, hogy még korábban is kezdi el. Abban a pillanatban, hogy meghallottam a hangját, elöntött az a fajta érzés, ami a lélekbe hatolós zenéknél szokott.
Egek, micsoda tehetség, mekkora szerénységgel! Nézzétek, mennyire aranyos, még a keze is remeg.. hát megint majdnem elbőgtem magam ezen.

Sajnos maga a Britain Got Talent forgalmazza a videót, ezért beágyazni nem, de linkelni viszont tudom: klikk!

estére (sajnos nem tudom már kisebbre venni, mert akkor nem játsza le, hiába nem néz ki így hű de jól, hogy kilóg a keretből. Inkább élvezzétek)::
 

Már megint azt csinálja a blog, hogy új lapra rakja amit írok, pedig a zenés bejegyzést csak épp pár perce kreáltam.. Grr. No mindegy, ez legyen életem legkisebb gondja..

kutty

Bocival a szájban :)

Ma megtanítottam Chilit jelre ugatni. Azt mondják, az ugatós kutyák (márpedig Chili az) akkor szoknak le a céltalan hangadástól, ha megtanítják őket jelre vakkantani -gondolom azért, mert mindezzel azt is megtanulják, hogy vezényszóra abba is kell hagyni-.

Tényleg csak ennyi a nyitja ennek a kis lükének. Jól le kell foglalni :)