B. húgával beszélgetve olykor rádöbbenek, hogy az Életben valójában olyan körforgás van, mint amiről a Száz év magányban is írnak. Látni vélem benne 18 éves önmagamat, aki ugyanazokat a viselkedési jegyeket hordja, és ugyanazokat a hibákat követi el, mint én annak idején. Leginkább a fiúk terén.

És egyfolytában az jár a fejemben, hogy nővérem valószínűleg ugyanezt élhette át mellettem, mint most én, hallgatva O. történeteit.

Az idő ismétli önmagát.