Élet / Halál

Nővérem ajánlására ezt a könyvet olvasom. Szükségem volt rá, és azóta nyugodtabb vagyok. Falom, öntöm magamba a szavakat, mintha éltető víz lenne. Voltaképpen...az is.

Az emberek nem értik a halált. Pláne nem mi, a nyugati civilizáció neveltjei. Félünk, rettegünk tőle, beszélni sem merünk róla, vagy épp az ellenkezője, legyintünk egyet kacagva és lebecsüljük az egészet egy "áh, majd megtörténik, eljön, amikor jön". Pedig mindkét hozzáállás rossz.

Számomra vannak olyan pillanatok (kiskorom óta így van), amikor ráeszmélek, hogy ez az egész minden körülöttem tényleg a valóság, és nem biztonságosan a karosszékből olvasom e történetet vagy nézem egy képernyőn át, hanem mindez velem történik, és egyszer majd meg fogok halni. Olyannyira kétségbe tudok esni ilyenkor..Olyan érzés, mint amikor azt álmodod, hogy benyitsz egy ajtón egy szobába, aminek a végében egy ajtón van, ami egy szobába nyílik, a végén ajtóval. Benyitsz rajta, egy szobába kerülsz, aminek a végén ajtó van... és így tovább, a végtelenségig...
 Muszáj rendbe tennem jó pár dolgot az életemben...