Kezdek totálisan és végérvényesen besok(k)alni az államvizsga egyre fenyegetőbben közeledő időpontjától. Jövő szombat. Para, eh?
Azért abból van leginkább már tele a mikulás-zoknim, hogy hazaérve a sürgős házimunkák után még le kell ülni tanulni, és Malcolmmal alig jut időnk egymásra. Nem beszélve ennek ártalmas mivoltjáról. Érzem a negatív hatásokat, még akkor is, ha most azzal jöttök majd, hogy de ezt ki kell bírni, és a későbbi jó érdekében (diploma) be kell vállalni ezt a kis rosszat. De tekintve, hogy szakdolgozat óta alig jutott idő romantikázni, egymással foglalkozni (és itt most nem feltétlenül arra célzok, ami talán sokaknak elsőre eszébe jut)....

 Holnap van a szülinapja. Nagyon régóta szeretnénk színházba menni, és mivel kiskorában színjátszózott, a kamaraszínházak a kedvencei. Online lefoglaltam két jegyet, és míg ő lement Chilivel, sárga kartonpapírból kivágtam két színházjegy méretűt lapocskát, és megcsináltam, mintha igazi lenne, majd beletettem egy borítékba őket. Holnap reggel korán kelek, kávét főzök, és az álmos nyakába bújok. Így kívánok majd neki boldog szülinapot. Remélem örülni fog...szurkoljatok!