Szerencsétlenségek sora

Pár napja nincs rendben a gyomrom. Aztán mára már olyan erős szédülés kísérte hányinger tört rám, hogy haza kellett jönnöm a munkahelyről, ja, és már Malcolm is elkapta. És ezt csak tetőzi, hogy mikor tegnap este játszottunk Chilivel a parkban (gurítottuk a labdát, és visszapasszoltam a lábammal), Paprikafej nem bírt időben lefékezni (na meg a sebessége sem gyök kettő volt), teljes slunggal nekem jött és ledöntött a lábamról. Hatalmas zakó. Igaz, hogy a fenekemre és az oldalamra estem, de pár percig ott is maradtam, valószínűleg közrejátszott, hogy betonra estem. Hazaérve borogattuk, mert erősen megdagadt a medencecsontom körüli rész, aztán meginfralámpáztuk, de ma még mindig nagyon fáj. Holnap megyünk röntgenre..

ÁÁáááááááááá ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááá!!!!

HOLNAP ÁLLAMVIZSGÁZOM!!! Nagyon félek.

Most igazából nem is szabadna írnom. Épp hevesen tanulok ugyanis, mint az ábra is mutatja...talán elterelésből írhatnám, hogy "a szappanoperák európai ősgyökerének a 19.századi sorozatregényeket tartják", de ez szerintem jelenleg más államvizsgázókon és rajtam kívül nem sok mindenkit érdekelne.

Arról írok inkább, hogy mi van a terveinkkel. Egyelőre úgy tűnik, hogy igencsak közeli terv lett az Európa-túra. Eddig azon rágódtunk, hogyan is fogunk majd elindulni, mennyi időre, és mihez fogunk kezdeni magunkkal. Az sem mindegy, hogy három év múlva már gyereket szeretnénk, és azért ahhoz egzisztencia is kell. Namármost hogyan teremtsen az ember egzisztenciát, ha elmegy fél-egy évre külföldre, no meg aztán annak is vajmi kevés esélye van, hogy idegenben törjünk babérokra.

Nem írok egyelőre részleteket, mert ha elindulunk (oké, mondjuk júliusban vagy augusztusban lesz ez), akkor írunk majd róla blogot, no meg azt szeretnénk, hogy a meglepetés erejével hasson (mármint a kivitelezés "hogyan" része).

Mindenesetre vicces jelet kaptunk az Univerzumtól, ugyanis mondhatni a Tesco-tól kaptunk ajándékba egy túratáskát. Tudjátok, olyan tipikus "hátizsákkal bejártam Európát" táska. Na ezt jól megmondtam :) Na, az úgy volt, hogy Malcolmmal elmentünk bevásárolni, és akkor megláttuk A Túratáskát. Le volt árazva 7000 forintra (ilyesmi, mint ez itt a képen, csak jobban néz ki, és sötétnarancssárga), bennünk meg klikk! felvillanta a fejünk felett a lámpa, hogy nini, hiszen mi épp ilyet akarunk!

Rövid tanácskozás után be is került a bevásárlókocsiba, ami aztán szépen meg lett pakolva. A kasszánál elsőkként tettük fel a futószalagra a hátizsákot, viszont volt egy kis galiba, amivel megkavarhattuk az eladót. Tudniillik majdnem vettünk Chilinek egy fekhelyet (tudjátok, van belőle fonott meg műanyag is, beleteszel neki egy pokrócot, és az az ő saját kis ágyikója), de túl drága volt, ezért mondtuk, hogy inkább nem kérjük. Ezek után az eladó fogta a hátizsákot, megvizsgálta, hogy van-e benne valami, matatott rajta, majd átadta nekem, én pedig a sorra következő dolgokat mind belepakoltam. Csodálkoztunk is icit, hogy a végén mennyit fizetünk, mert keveselltük az összeget, de hát minden a szatyrunkban volt, úgyhogy álmélkodva, de elindultunk haza. Otthon megnéztük a blokkot, és kiderült a dolog: az eladó nem húzta le a táskát. A Tesco ajándéka volt :)

hihhííj, még mindig passzol rám az érettségis kosztum :)) Hány éve is annak? Hmm.. URAM ATYÁM! 5.
Már nagyon-nagyon hiányoztok, köszönöm a hozzászólásokat, már csak pár nap, és TALÁLKOZUNK!!

Hiányoznak a barátaim. Szörnyen hiányoztok!

Kezdek totálisan és végérvényesen besok(k)alni az államvizsga egyre fenyegetőbben közeledő időpontjától. Jövő szombat. Para, eh?
Azért abból van leginkább már tele a mikulás-zoknim, hogy hazaérve a sürgős házimunkák után még le kell ülni tanulni, és Malcolmmal alig jut időnk egymásra. Nem beszélve ennek ártalmas mivoltjáról. Érzem a negatív hatásokat, még akkor is, ha most azzal jöttök majd, hogy de ezt ki kell bírni, és a későbbi jó érdekében (diploma) be kell vállalni ezt a kis rosszat. De tekintve, hogy szakdolgozat óta alig jutott idő romantikázni, egymással foglalkozni (és itt most nem feltétlenül arra célzok, ami talán sokaknak elsőre eszébe jut)....

 Holnap van a szülinapja. Nagyon régóta szeretnénk színházba menni, és mivel kiskorában színjátszózott, a kamaraszínházak a kedvencei. Online lefoglaltam két jegyet, és míg ő lement Chilivel, sárga kartonpapírból kivágtam két színházjegy méretűt lapocskát, és megcsináltam, mintha igazi lenne, majd beletettem egy borítékba őket. Holnap reggel korán kelek, kávét főzök, és az álmos nyakába bújok. Így kívánok majd neki boldog szülinapot. Remélem örülni fog...szurkoljatok!

Michael Jackson and Siedah Garrett-I just can't stop loving you

Hát mi más lehetett volna a slágerlisták élén születésem idején, ha nem egy teljesen-totálisan szerelmes dal? :)

Nem bírom, ha valaki azt mondja "nem lesz semmi baj". Mondja inkább azt: "Minden rendben lesz".

Jelenleg ezt a könyvet olvasom, és fantasztikusan jó! Imádom az ilyen történeteket, és nemsokára a végére is érek, az utolsó 60 oldal a legizgalmasabb, bár a kibontakozás is egészen íncsiklandóan újszerű. Itt-ott felfedezhető egy-egy "sablonjelenet", de rövidségük miatt egyáltalán nem zavaróak. A könyvben lévő bizarr fényképek és írott levelek emelik az egész könyvbeli világ hangulatát, pillérekként alátámasztva a képzeletedben megjelenő karakterek vonásait. Letehetetlen! Pláne azok számára, akik szeretnek a természetfeletti dolgokról elmélkedni, és kiskorukban elképzelték, milyen jó lenne különleges képességgel bírni. Nálam telitalálat volt, köszönet nővéremnek!

2012.01.02

Egy új év kezdete. Ezt valahogy mindig úgy képzeltem, mint mikor lapozol a jegyzetfüzetedben: egy tiszta lap, egy új, nagy fejezet kezdete.
Ennek ellenére az új év első napján az emberek meg voltak őrülve. A csikorgó kerékkel startoló, zebrán átszáguldó autóstól kezdve a szomszédainkig. Délelőtt a szomszédos lépcsőház családjában ment megint a terror, ordibálás (már az utcán is!!), és bútorborogatás közepette teregették ki a családi szennyest.. nem, ez nem hasonlatos a szappanoperák eltúlzott jeleneteihez. Inkább valami vérfagyasztó krimihez tudnám mérni azt, amit ezek művelnek.
 De ha ez nem lett volna elég, este 10 körül a felettünk lakó lány és barátja kezdték el a meghökkentően durva veszekedés-vihart, olyan káromkodásokkal tarkítva, amilyenekkel normális ember nem illeti azt, akivel együtt tervezi a jövőjét. Persze igaz, látni nem, csak hallani hallottuk, mik zajlottak odafent, az ajtócsapkodás és dolgok földhöz csapkodása közepette. Nem ítéletet írok, csupán azt a meghökkentő tényt, hogy tegnap feje tetejére állt a világ.

Túllendülve ezen: idén nem tettem ígéreteket, nem fogadtam meg semmit, nem szabtam határidőket magamnak. Nézzétek meg a Little Miss Sunshine c. filmet, ami egy nagyon jó emlékeztető arra vonatkozóan, hogy csak az számít, amit igazán akarsz, és hogy nem feltétlenül attól vagy győztes, ha nyersz, de akkor mindenképpen, ha legalább megpróbálod megvalósítani, amit elképzelsz, ha belevágsz, ha mindent megteszel az éppen aktuálisan kitűzött célért. Minden egészen életszagú benne, az összes karakter, a nem idealizált családkép és élethelyzetekkel egyetemben. Érdemes!

Ja, és szipi-szupi hihetetlenül fantasztikus új évet kívánok mindenkinek! 2012 egy kerek év, és ez remélem csak jót jelent :)