Oké, ma egész egyszerűen nem bírok tanulni. Már hegedültem, megnéztem egy csomó videót és egy filmet is, már olvastam cikket október 23-áról, és úgy max 2 órát ha ténylegesen foglalkoztam a szakdogával..

Malcolm mégsem jön haza csak holnap estefelé, engem meg itthon esz a penész, és mindamellett, hogy a lakás egy nagy disznóól (mert rendet rakni persze pont nincs kedvem), kezdek irigykedni, hogy én nem kirándulhatok egész nap, nem süthetek szalonnát a tábortűznél este, nem beszélgethetek jó nagyokat a barátaimmal (sőt, most még találkozni sem tudok velük), és nem alhatok az erdő közepén egy csöpp menedékházban... nem azt kívánom, hogy Malcolm is legyen inkább itthon velem, hanem azt, hogy bárcsak én is csinálhatnék ilyen király programokat a barátaimmal... kezd egyre jobban megviselni ez az egész, és ma már bizony a telefonon sem volt olyan jó beszélgetni vele, mert egész egyszerűen fáj a szívem, ahogy meséli a sok jó dolgot. Örülök, hogy ott van, sőt, úgy kellett rávenni, hogy végül elmenjen, csak... igen, irigy vagyok, mert én IS ilyet szeretnék... tényleg nagyon szégyelljem magam?