Dot

 Egy málnabokor tövében piros hátú, pettyes katica szendereg. Óvatosan odébb hajtom az egyik levelet, hogy közelebbről is megcsodálhassam, mire egy vékonyka fénysugár pont a szemébe süt. Hunyorogva, álmosan felemeli a fejét, rám néz, majd becsukja a szemét, és ennyit mond csupán:
-Korán van még az ismerkedéshez, gyere vissza 2 óra múlva. És hozz magaddal valami reggelit is!

És ezzel visszaalszik, kergeti a szellők hátán utazó pollenszemeket, a ki gyűjt be többet játékhoz. Pihenj még, kicsi katicabogár!

A mai..

... Egy olyan nap, ami fényesebben ragyog, mint a többi. Nevezhetnénk emiatt Vénusznak is, de ez olyan elcsépelt és közhelyes volna, hogy leírni is kár volt.

Bár az életem 10 hónapja éles kanyart vett, és azóta hegyeket és völgyeket megmászva jutottam el idáig, rögös utakon át, de megérkeztem. 

Ide. Őértük. És Magamért.

Na hol az a pezsgő?