2018. Forgatom még, ízlelgetem, még mindig olyan furcsa nekem..  ez még így rímelt is, és persze szeretnék én mindig pozitívan a dolgokhoz állni --de kell? Mármint tényleg, kell, hogy mindig jókedvű legyen az ember?

Úgy érzem, az Élet úgy süvít velünk, mintha egy száguldó vonaton ülnénk, ha kidugnám a fejem az ablakon, érezném a menetszél erős nyomását, ekkora sebességnél az illatok sem jutnak el az orromig, pedig azokat megéri "ízlelgetni"
.
Az év rögtön egy veszteséggel indult. Taita már nincsen velünk. Úgy érzem ezt ki kell írnom magamból, takargatom mindenki elől, magamnak sem merem bevallani, mit is jelent ez nekem egészen. Megdöbbent, hogy ha mások kérdezik, nem szöknek könnyek a szemembe, nem remeg meg a hangom. Talán azt hiszem, hogy azzal, hogy nem veszem tudomásul, még odázhatom a tényt, a hiányát. Majdnem 14 év, amiből közel 4 volt, amit csak velem töltött. És Apa elvesztése óta megélt velem egy válást, magamra találást, N-t, és aztán Hangát. Meg persze rengeteg, rengeteg izgalmas kalandot. És ő mindvégig mellettem állt. Bízott bennem, tanult velem, igen, mert ilyen idősen is nyitott volt az új dolgokra, és talán emiatt vagyok rá a legbüszkébb. Aztán egyszer csak már nem bírta tovább. A tüdeje ki tudja mióta volt telis tele a rák okozta áttétes daganatokkal.. igen, nem tudjuk mióta, mert az égegyadta világon semmilyen jelét nem mutatta, hogy bármi baja lenne. Vidám volt, humorérzékkel és étvággyal teli, játékos, energikus. Aztán másfél hét alatt hirtelen egyre kevesebb lett a lendület. Aztán a játékosság... és a táv, amit meg tudott tenni egy séta alatt...

Miközben ezt a posztot írom, érzem, hogy valami sötétkék felhőből gomolyognak, bugyognak fel a fájdalmas érzések. Eszméletlenül hiányzik. Ezt érzem akkor is, mikor hegedülök, s mikor szétpukkad egy ilyen buborék, végiggurul a karjaimon, és szét a vénákon keresztül az egész testemen, hogy végül nagy kanyarokat véve a nyakszirtemen felfelé haladva távozzon a fejtetőn. Nincs többé. Vagyis...csak remélni lehet, hogy reinkarnáció, meg hogy a Sors újra találkoztat minket..

Édes kicsi Taitánk.