..

Gömbbe zárt hóesés, rajzolt álmok, eldúdolt képzelet..

Winter

Először az "All about that Bass" c. feldolgozásuk kapcsán találkoztam ezzel a bagázzsal, nem mindegyik előadásuk tetszik amúgy, de pl ez, ez nagyon. Szeretem ezt a stílust.

Fahéj és mandarin illat mindenhol, karácsony, én várlak már! Kíváncsi vagyok, hogy idén mennyire lesz más, mennyire lesz több, melegebb, otthonosabb.. Már 3 hónapja, de még mindig nem szoktam meg, hogy nem egyedül lakom, néha annyira természetes, mintha mindig is így lett volna, bizonyos napokon pedig pont az ellenkezőjét érzem. Ez most se nem jó, se nem rossz, gondolom, ezzel mindenki így van.

Emlékszem, 1 évvel ezelőtt egy teljesen új helyzethez kellett adaptálódnom, és arra az üres érzésre is emlékszem, hogy a lakásban vagyok egyedül, a kutyákkal.. furcsa volt, nagyon furcsa, a lakás fel sem díszítve, de valahogy akkor ez kellett, és tudtam is, hogy ezt akartam, hát ezt kapom, ez az én művem, az én festményem; olyan színűek és alakúak a formák, ahogyan én kanyarítottam őket. A változás kezdete vagy éppen közepe volt, és azt érzem, sokat adott hozzá az életemhez; az új kezdet. Tiszta lappal.. Talán ezért is várom annyira a havat; borítson fehér réteget a tájra; fedje el teljesen a múlt gödreit, érezhessem újra a makulátlan tisztaságot, hogy jó vagyok, hogy jól csinálom... hogy megérdemlem. Köszönöm neked, Sors, hogy oly sok mindenre megtanítottál már. Köszönöm a családomat, a barátaimat, a kutyáimat, és nem utolsó sorban köszönöm...a Társamat. Igen, hát ezt is leírtam, mégsem borultak rám a falak tőle, nem igaz? :)

Ja, forralt bor rulez! Már ahol nem cukorral próbálják meg elérni, hogy újabbat vegyél.. Olyan érzésem van, hogy hamarosan történni fog valami nagyszabású... csak világháború ne legyen, kérlek!

Azon gondolkoztam, hogy ez az egész már hóesést kíván. Sűrű pelyhekben hullhatna, itt lenne az ideje. Ja igen, és szeretném benyújtani az igényemet a fehér Karácsonyra! Időben szóltam!

Szervezkedés jobbra és balra, sűrű hónap ez a december!

Egyszer..

Pedig én nem szeretem Rúzsa Magdit, de ez a szám valahogy mindig befúrja magát az erődömbe, be a hajszálerekbe, a sejtek közé, és apró áramütésekkel végigfut rajtam, maga után hagyva egy furcsa, megnevezhetetlen...hiányt..

Ez a hétvége elég szörnyű volt, Hegyesfül nagyon megijesztett, és ez rádöbbentett, hogy mennyi mindent elveszíthet az ember, ami fontos..szerencsére lassan de biztosan visszanyerte minden végtagja, nyirokcsomója és mindkét oldali pofija az eredeti, normális méretét és formáját, és fellélegezhettünk; most már elmúlt a veszély..